17
2011

Hogyan éljük meg az egyesülethez tartozást?

Írta: Nagykutasi Viktor Módosítás: (2011 június 17)
PDFNyomtatásE-mail

 

Néhány kertbarát társunk így vall erről:

 

Kormos Jenő:


Rábapatonán születtem és 67 éves koromig ott is éltem. A mezőgazdaság mindig is érdekelt. A Kisalföld című napilapban sokszor olvastam Horváth Béla agrármérnök szakmai cikkeit. Ilyenkor mindig az járt a fejemben, hogy milyen jó volna találkozni vele, megbeszélni a részletkérdéseket.

1996-ban családommal Győrbe költöztünk. Pár hét múlva már beléptem a kertbarátok Egyesületébe. Azóta is tag vagyok, egy ciklusban a vezetőségnek is tagja voltam. Ekkor már a cikkeket író agrármérnök Horváth Béla volt az elnök. Ő szorgalmas, jó szervező munkával irányította az Egyesületet, ma is ezt teszi.

Kéthetente voltak és vannak ma is összejövetelek. Mezőgazdasághoz értő előadásokból és is és minden tag sokat tanult. Sőt, mi tagok egymástól is sokat tanulunk. Évente több szakmai kiránduláson veszünk részt, ahol gyakorlatban látjuk mindazt, amit az előadók a foglalkozásokon elmondanak. Olyan kirándulás is van, ahol a kulturális ismereteinket bővíteni tudjuk.

Szerveztük a Szép Kert – Szép Környezet mozgalmat is. A versenyen évente száznál többen vettek részt, így valóban szebb lett a környezetünk. Az eredményhirdetés egy külön „ünnep” volt. Az oklevelek átadásán a polgármester is részt vett.

A hagyományos kertművelés mellett tagságunk megismerkedett a bio-kertműveléssel is. Elősegítettük az egészségesebb életmódot. Amikor a budapesti Vargha – Gyógymód vezetői úgy döntöttek, hogy Győrben is nyitnak rendelőt, részükre fórumot szerveztünk. Így sok győri és Győr környéki lakos megismerte ezen új gyógymódok előnyét. Dr. Lenkei cég üzletnyitásáról is kaptak a tagok tájékoztatást. Ezen kívül még több szakorvos is tartott előadást.

Minden évben ünnepnapnak számít a borverseny eredményhirdetése. Ezen összejöveteleken szól a zene és a vacsorán jelen vannak a családtagok is.

Az Egyesület fórumot biztosít a 70-80 tag részére az összejövetelekre, a tanulásra, a szórakozásra. Alakultak ki itt barátságok is. Egyesületünk által színesebbé válik az élet.

Herold István:


Az én indíttatásom az életben a föld, az állat szeretetéből indul – úgy látszik, a családi örökség, mivel számos rokonom komoly, elismert mezőgazdasági szakember, egyetemi tanár is. Nyugdíjazásomat követően 34 év felelős beosztások után hiányzott a városban lakó embernek a természet. Pohárnok Pál kérésére jelentkeztem a civil szervezetbe, ahol egy cikluson keresztül mint elnök tevékenykedtem és sikerült a működési szabályzatot is megalkotni.

A kertbarát kollektíva számomra maradandó élményeket adott. Minden foglalkozás mást jelentett: találkoztam olyan tagtársakkal, akik a természet szeretetével éltek, nélküle az életük nem volt kerek és ezt el is mesélték. Voltak olyanok, akik az általuk birtokolt, művelt kis kertből akarták az életüket jobbá tenni. Egyesek álmaikat akarták megvalósítani a kertjeikben. Mások a szabadidejüket akarták hasznossá tenni. Egyesek a tapasztalatok, előadások alapján a tudásukat kívánták szaporítani. Volt olyan, aki emberi kapcsolatait kívánta szélesíteni. Ez a civil szervezet azt hiszem, hogy a tagjai igényeit sok mindenben teljesítette is.

Országjáró szakmai kirándulásaink útmutatást adtak és látókört bővítettek, úgymint a badacsonyi Szőlészeti Borászati Kutató Intézetben vagy a keszthelyi Burgonyanemesítő Intézetben tett látogatásaink. Kirándulásaink az ország kultúrájának megismeréséhez adnak olyan lehetőséget, amihez másképp nem lett volna lehetőség.

Tisztelt Kertbarátok! Visszatekintve az elmúlt általam ismert 8 évre, mindenki megtett tudása alapján mindent a közösségért. Ezért is sikerültek a kirándulások, a szakmai bemutatók és előadások, amit a résztvevők létszáma is bizonyít. Én a magam részéről a szakképzettségem függvényében mint növényvédő szakmérnök mindig a természetszennyezéstől óvtam a tagtársakat, hisz az itt okozott károk visszafordíthatatlanok.

Végül szeretném összegezni. A sok eltöltött közös óra, együttlét nem volt hiábavaló, hiszen kialakultak barátságok, sok szakmai tudás cserélt gazdát és az itt eltöltött idő soha nem volt unalmas. Kedves Kertbarátok, remélem a közösség még sokáig a kulturált emberi összetartozás példája lesz.

Pipei György:


1997-ben csatlakoztam a kertbarátokhoz. Előtte a Jósika utcában működő biokertbarátok klubjába jártam. Ebben a kertbarát egyesületben azonban az előadások jobban megfelelnek az én kertészkedő tevékenységemnek. Nagyon sok ismeretre tettem szert ezalatt a 13 év alatt. A kirándulásokon beiktatott szakmai programokon is sokat tanultam. A borversenyeken rendszeresen részt veszek a saját termelésű borommal. Kezdetben csak oklevelet kaptam. A tanultakat hasznosítva sikerült az utóbbi 3-4 évben az arany oklevél elismerést is megkapnom. A tagsággal baráti a viszonyom. Az előadások és a kirándulások mindig jó hangulatúak, jó kedvvel telnek el.

Jakab Zoltán:


Kertbarát vagyok. Szeretem a kertet, a természetet. Városban született, városban lakó vagyok, és egész életemben hivatali dolgozó voltam.

Szüleim jóvoltából kertes, családi házban töltöttem, és tölthettem életemet. Minden bizonnyal szorgalmas, székely apámtól öröklött génjeimnek is köszönhetem, hogy a természetet, a kertet, az állatokat mindig szerettem. E szeretet egyik fő hobbim tárgyát, - a kertészkedést, és az állattartást - is eredményezte.

Már gyermekkoromban kis kerti szerszámokat és egy kerti ágyásnyi területet biztosítottak számomra szüleim, hogy természet szeretetemet így is gyakorolhassam. Talán ennek és a cserkész mozgalom, természetet értékelő, nevelő hatásának is köszönhetem, hogy aztán a későbbiekben családi házunk kertjében, udvarán „gazdálkodhattam”. Ehhez szükséges szakismereteimet apám tájékoztatásán túl, autodidakta módon szakkönyvekből, szakmai tájékoztatók keretében igyekeztem megszerezni.

Ez olyannyira sikerült, hogy az 1970-es években infrasugárzóval nevelt, 500 vérvizsgázott tenyész tyúk tojásának értékesítésével pótoltam hivatalnoki béremet. Ezen túl, 10 anyától származó nyulak leadásával foglalkoztam. S hogy zöldtakarmány szükségletük nagyrészt biztosított legyen, egy város közeli kiskertet is vásároltunk, ahol kezdetben lucerna volt, majd málnát és gyümölcsfákat is telepítettem. A málnából már leadásra, gyümölcsökből baráti ajándékozásra is futotta.

Tehát én megéltem azt a kiskerti termelő és az ÁFÉSZ-en keresztül értékesítő időszakot és gyakorlatot, melyet a Kertbarátok történeti beszámolója is részletez. Akkor azonban még nem ismertem a társaság működését, és az esetenként jelentkező problémáimat egyedül kellett rendeznem. Az „egyénieskedéshez” talán az is hozzájárult, hogy állattartó, kertészkedő tevékenységem, hivatali elfoglaltságom mellett hobbiként végeztem, és barátaim közt, környezetemben nem volt igazi kertbarát, mezőgazdasági munkát szerető.

Ez utóbbiban változás akkor következett be, amikor korábbi iskolatársamtól, az időközben szenvedélyes és tekintélyes agrármérnökké vált Pohárnok Palitól nem kértem szakmai tanácsot. Azután ő hívta fel a figyelmemet a Kertbarát Kör létezésére és ismertette velem tevékenységüket. Ezt követően lettem a társaság tagja, azóta tevékenykedem a Ellenőrző Bizottságban.

Az eltelt időszakban szerzett tapasztalataim egyértelműen kedvezőek, és számomra hasznosak.

Amint azt a beszámoló is értékeli, belépésem óta is említést érdemlő a társaság összetételének, munkájának minőségi változása. A személyes barátságok alakulásán túl, - ami egyben a szervezeti összetartozás feltétele is - biztosított a szakismeretszerzés, az ebbéli tapasztalatcsere. A beszámolóban említett szakmai kirándulások nekem nem csak szakmai ismeretszerzést, tájékoztatást jelentettek, hanem sok esetben kulturális élményt is adtak. Tapasztaltat szerzésre is alkalmasak voltak, nemcsak kertbarát témában. (Így például, mi a „vizek városa” sokat tanulhatnánk a szarvasi Körös parton látottakról.)

A beszámolóban leírtaknak, de az általam értékelteknek tulajdonítható és szerintem feltétlen említést érdemlő, hogy ezen baráti társaság kéthetenként tartott találkozóin 40-50 fő rendszeresen megjelenik, többségükben aktív résztvevőként.

Ellenőrző Bizottsági munkám során tapasztaltak alapján ugyancsak pozitívan értékelhető, hogy a társaság viszonylag gazdag, tartalmas programjait, korlátozott anyagi források mellett valósította meg. Ez egyértelműen Baráti Kör fáradhatatlan vezetőségének tulajdonítható. Egyidejűleg sajnálatos tényként kell említenem a tagság hajának fehéredését. Ebből eredően, közösségi érdekből is indokolt az utánpótlás kérdésével, megoldásával való foglalkozás. A városlakók újabb 40 éves sikeres, szakszerű kertészkedése, városunk szépítése, környékének hasznosítása érdekében.